Reményhal blogja

„Mert a szenvedély nem az értelem szavaival érvel. A szenvedélynek teljesen közömbös, mit kap a másiktól, teljesen ki akarja fejezni magát, teljesen át akarja adni akaratát, akkor is, ha nem kap cserébe mást, mint szelíd érzéseket, udvariasságot, barátságot vagy türelmet. Minden nagy szenvedély reménytelen, máskülönben nem szenvedély, hanem alku, okos egyezség, langyos érdekek csereberéje.”
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Arról, hogy a szívek összetörnek

De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek.
S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé
eggyéragasztani.
Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel
közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, „szívét összetörték”, soha többé
nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb
anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy
sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást
hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz
játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen
megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a
türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket
nyugtatni tudja.