Reményhal blogja

RADNÓTI MIKLÓS:A BUJDOSÓ

Az ablakból egy hegyre látok,
engem nem lát a hegy;
búvok, tollamból vers szivárog,
minden egyre megy;
s látom de nem tudom mivégre
e régimódi kegy:
mint hajdan, hold leng most az égre
s virágot bont a meggy.

(1944. május 9.)

"Nem csak szóban lehet a másik tudtára adni, hogy szereted, hogy fontos neked. Hanem a zavaroddal. Egy pirulással, néhány esetlen szóval, a viselkedéseddel. Amiből a másik pontosan tudja, hogy zavarban vagy. Amit úgy imád. Mert ettől bájos vagy, csodálatos, megható."

/velem is megesik néha...:)/

Ébredő reggel

Takarót terített a reggel,
az éj már csillagokra szállt,
nézi a nap mosolygó szemmel
a partok közt nyúló határt.

A fák, mint a hajlongó nádak,
táncolnak a nyári széllel,
a közöttük ébredő vágyak
játszanak a szenvedéllyel.

/Paudits Zoltán/

Magányosság vitéze,
magam ellen vitéz,
barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó,
baráttalan bolond.
/Babits Mihály/